Psalms 119

1Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. 2Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, [és] teljes szívből keresik őt.

3És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak. 4Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megőrizzük.

5Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére! 6Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

7Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. 8A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!

9Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 10Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

11Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

13Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

15A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.

17Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

19Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. 20Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

21Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 22Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!

23Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik. 24A te bizonyságaid én gyönyörűségem, [és] én tanácsadóim.

25Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 26Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

27Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 28Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

29A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 30Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.

31Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 32A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

33Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig. 34Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.

35Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. 36Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

37Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. 38Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid. 40Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

41És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, 42Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

43És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! 44És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

45És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. 46És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

47És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. 48És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.

49Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédről, a melyhez nékem reménységet adtál! 50Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

51A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől. 52Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.

53Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. 54Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

55Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. 56Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.

57Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. 58Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

59Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. 60Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

61Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedről el nem feledkezem. 62Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

63Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. 64A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

65Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. 66Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

67Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 68Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.

69A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat. 70Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

71Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 72A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

73A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. 74A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

75Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. 76Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

77Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. 78Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

79Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 80Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

81Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. 82A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

83Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem. 84Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?

85Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] 86Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

87Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. 88A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.

89Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. 90Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.

91A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 92Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

93Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. 94Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

95Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. 96Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

97Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

99Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. 100Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

101Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 102Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.

103Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! 104A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

105Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 106Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

107Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 108Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

109Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem. 110Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

111A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. 112Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

113Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. 114Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

115Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait. 116Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

117Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. 118Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.

119Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. 120Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.

121Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! 122Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

123Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. 124Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

125Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! 126Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

127Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. 128Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.

129Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat. 130A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.

131Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. 132Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.

133Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! 134Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!

135A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! 136Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

137Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. 138A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

139Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim. 140Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

141Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. 142A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

143Nyomorúság és keserűség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem. 144A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

145Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. 146Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

147Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. 148Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.

149Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! 150Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.

151Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. 152Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.

153Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el! 154Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

155Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel. 156Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

157Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. 158Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

159Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! 160A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

161A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtől félt az én szívem. 162Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

163A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. 164Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

165A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. 166Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

167Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. 168Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.

169Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. 170Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

171Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. 172Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.

173Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! 174Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.

175Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

176